Valea Crişului (Kőröspatak)

Sepsikőröspatak

Sepsiszentgyörgytől 10 km-re északkeletre a Körös-patak völgyében fekszik

1332-ben Kemuspatak néven említik először. A falu feletti Fenyő-tetőn 11 – 12. századi tojásdad alakú, sánccal övezett favár maradványai láthatók. Orbán Balázs szerint ez volt a Kálnokyak ősi fészke, innen költöztek le a faluba a 17. században. A hagyomány a vár alatti Nagykertben is egykori várat feltételez, melyet a Körös-patak folyt körül. Innen a falu neve. A reformáció idején a falu nagy része előbb református, később unitárius lett. Ez időben a katolikusok a Kálnoky család 1426-ban épített kápolnáját használták, a reformátusok pedig külön templomot kaptak, amely 1703-ban leégett, de 1773-ban újjáépítették. A régi templomot 1781-ben kapják vissza a katolikusok. 1645-ben már állt Kálnoki István itteni udvarháza, köréje 1646-ban építettek kőfalat. A török felégette, 1670-ben építették újjá. 1752-ben és a 19. században átalakították. Kápolnáját ma nem használják.

Kálnok

A Kálnoky család ősi fészke Sepsiszentgyörgytől hét kilométerre, északra. Közigazgatásilag a szomszédos Sepsiköröspatakhoz tartozik. Kálnokot azok a sepsi törzshöz tartozó székelyek alapították, akik az 1200-as évek első felében, a Szászsebeshez közeli Kelnekről érkeztek a mai Háromszék területére. A székelyek a település nevét is magukkal hozták, melyet a szláv kalnik – sáros szóból származtatnak. Kálnok neve először 1225-ben bukkan fel először az írásos emlékekben. Az 1332-es pápai tizedjegyzék már Sacerdos de Kalnukként említi, mint parochiális helyet.
A háromszéki település a 19. század végén a lótenyésztés révén válik ismertté. A sepsiszentgyörgyi ménteleppel közösen, elsősorban katonai célokra neveltek itt állományt. A híres tenyészetet1898-ban a VI. hadtesthez tartozó császári-királyi állandó lóvásárlási bizottság is meglátogatta. Sokáig a Bedő Dániel felügyelő és Kese Lajos állatorvos vezette csikóneveldét, a magyar lóvásárlás egyik fontos telephelyének tekintették.