Bodoc (Sepsibodok)

Sepsibodok

Bodok a Bodoki-hegység nyugati lábánál, 550 m magasságban az Olt bal partján, 11 km-re, a megyeközponttól, Sepsiszentgyörgytől, a 12-es főúttól 1,5 km távolságra fekszik.

A település a Háromszéki-medencében foglal helyet, az úgynevezett Olt-fejben helyezkedik el, az egykori Háromszék vármegye sepsiszéki területén.

A települést 1332-ben Buduk néven említette először oklevél. A falu már a 14. század első felében egyházas hely volt, székely lakossággal.

1495-ben Bodog, 1508-ban és 1614-ben Bodok néven írták. 1440 előtt a Bodoki család birtoka volt. 1495-ben Bodogi Cserjék Antalné, és néhai Szentgyörgyi Balázs leánya Márta osztozott meg Szentgyörgyi Balázs birtokán.

Zalánnal és Oltszemmel alkot községet.

Zalán

A közigazgatásilag Bodok községhez tartozó település a gyümölcsöskertjeiről és szilvapálinkájáról híres. Középkori templomát az 1802-es földrengést követően  lebontották, de az új templomba beépítették a régi bejáró román stílusú kőkeretét. A templomot viszonylag alacsony, ovális kőfal övezi, melyet vélhetően a 15. században emeltek, majd később visszabontottak.

A háromszéki falvak közül Zalánnak maradt fenn a legkorábbi, 1581-ben írásban is megörökített falutörvénye.

Építészeti emlékei közül említést érdemel a felújított Séra-Fejér kúria és a Nagy kúria.

Oltszem

A Baróti- és a Bodoki-hegyek között lefolyó Olt kiszélesedő völgyének jobb oldali teraszán fekvő falu közigazgatásilag Bodok községhez tartozik. Területés és határában több régészeti leleőhely található. Az Olt bal partján magasodó Leánykaváron a késő vaskorban erődítmény állott, a folyó jobb oldali teraszán, a falu északi végében a Vármege nevű helyen ugyancsak mesterséges árokkal védett neolit kori telepet tártak fel. A régészek egy római castrum helyét is azonosították, amely déli bejáratának kettős védőtornya ma is látható.

Oltszem a Mikó család ősi fészke. Ma is álló kastélyukat gróf  Mikó Miklós 1827-ben építtette fel jobbágyaival a közeli Herec-vár romjaiból.

A falu határában több gyógyforrás található, melyek közül ismertebbek az Olt bal parti árterületén felszínre törő, főként májbetegségekre használt Bagoly borvíz, valamint a vasúton túli Sós borvíz, melynek vizéért a savtúltengésben szenvedők távoli tájakról is eljönnek.