Egyházi processzióként megélt, ősrégi szokás, amit még a diktatúra idején is sikerült a közösségnek életben tartani és gyakorolni. Húsvét vasárnap hajnalban, öt órakor indulnak a templomból imádkozva és énekelve. A falu határát az egykori vetésforgó szerint négy részre osztott rend alapján veszik sorra, megszokott útvonalakon, így négy évente kerül sorra ugyanaz a határrész.
A falubeliek körbehordozzák a határban a feltámadási szobrot, a körmeneti keresztet, a templomi-, valamint nemzeti színű lobogókat. Hirdetik a feltámadt Krisztus dicsőségét, valamint az Atya áldását és oltalmát kérik a vetésekre, a határra, a falura és lakosaira.
A faluban és a határban útbaeső kő-, illetve fakeresztek előtt külön tisztelettel imádkoznak.
A határkerülésnek megszokott, megszabott rendje van: mikor mit énekelnek, mit imádkoznak.
Középúton, alkalmas helyen megállnak egy kis pihenőre, falatozásra. Ekkor a fiatalok mogyorófavesszőket vágnak és azokat feldíszítik az akkor nyíló tavaszi virágokkal. Ezeket magukkal viszik a faluba, mintegy hirdetve az ottmaradottaknak a tavasz megérkeztét.
Útjukat tovább folytatva kilenc órára érnek a templomhoz, ahol a helyi plébános és az otthon maradott hívek fogadják a határkerülőket. A plébános köszöntő szavai és áldása után közösen megkerülik a templomot, majd a feldíszített mogyorófavesszőkkel együtt bemennek a templomba, ahol közösen ünneplik meg a húsvéti szentmisét.
A határkerülésnek Nyárádremetén erős közösség-összetartó ereje van. Sok innen elszármazott ilyenkor jön haza és vesz részt övéivel a határkerülésen.